Tour de France 2025 Összefoglaló

A 2025-ös Tour de France már az első napoktól kezdve bebizonyította, hogy idén sem lesz hiány izgalmakban, taktikai csatákban és váratlan fordulatokban.

Az első szakasz Lille környékén, 184,9 kilométeren zajlott, és klasszikus nyitónaphoz méltón mezőnyhajrával zárult. Bár volt néhány kisebb emelkedő, a szökevényeket a mezőny hamar utolérte. A végjátékot az okozta, hogy a peloton kettészakadt: Pogacar és Vingegaard az élbolyban maradt, sok riválisuk viszont hátra került. Az Alpecin-Deceuninck kiváló felvezetése után Jasper Philipsen volt a leggyorsabb, így öt év után ismét egy sprinter ölthette magára a sárga trikót a nyitónapon. A nap árnyoldalát Filippo Ganna bukása jelentette, aki kénytelen volt feladni a versenyt.

A második szakaszon – a Tour leghosszabb etapján – Lauwin-Planque-ból Boulogne-sur-Mer-be 209,1 kilométert tekertek a versenyzők szakadó esőben. Bár a pálya nagy része sík volt, az utolsó tíz kilométer három rövid, de meredek kaptatója felborította a sprinterek esélyeit. A favoritok, köztük Pogacar, Vingegaard és Van der Poel, leszakították a többieket, és fél perces előnnyel érkeztek a célhoz. A holland klasszis tökéletesen időzített hajrával győzött, megszerezve a sárga trikót is.

A harmadik szakasz Valenciennes és Dunkerque között egy sík, 178,3 kilométeres etap volt, ahol a nap fő kérdése az volt, ki nyeri a mezőnyhajrát. Philipsen nagy bukása miatt feladta a Tourt, a végjátékot pedig két komoly tömegbukás is megzavarta. Végül Tim Merlier bizonyult a leggyorsabbnak Jonathan Milan előtt, de az összetett élén Van der Poel maradt.

A negyedik szakasz Amiens és Rouen között már komolyabb hegyi erőpróbát hozott, öt rövid, de meredek kaptatóval a hajrában. A szökések itt sem jártak sikerrel, az utolsó emelkedőn Pogacar váltott ritmust, amit csak Vingegaard tudott követni. A lejtmenet után egy kiscsoportos sprint döntött, ahol a szlovén címvédő győzött, megszerezve pályafutása 100. profi sikerét. A sárga trikó azonban még Van der Poelé maradt.

Az ötödik szakasz Caen környékén egy 33 kilométeres sík egyéni időfutam volt, ahol Remco Evenepoel megmutatta, miért a világ legjobb időfutammenője: toronymagasan nyert, mögötte Pogacar lett a második. A dán Vingegaard jelentős hátrányt szedett össze, így már az első hét közepére komoly időhátrányba került az összetettben. Pogacar a kiváló teljesítményének köszönhetően átvette a vezetést, a belga világbajnok pedig felzárkózott a dobogó közvetlen közelébe.

A 6-10. szakasz közti öt versenynap alatt három különböző sárga trikós váltotta egymást, és a mezőny legnagyobb nevei közül szinte mindenki kapott okot az örömre – vagy éppen az aggodalomra.

Bayeux és Vire Normandie között a hatodik szakasz dombos vonalvezetése igazi szökevényterepnek bizonyult. Ben Healy tökéletes ütemérzékkel támadott, és magányos akcióval megszerezte pályafutása első Tour-szakaszgyőzelmét. A fő sztorit azonban a sárga trikóért vívott csata jelentette: Mathieu van der Poel ugyan elfáradt a végére, de egy másodperces előnnyel visszavette az összetett vezetést Tadej Pogacartól. Ez a vezetés azonban csupán egy napig tartott.

A hetedik szakasz Mur de Bretagne legendás falán dőlt el: Pogacar támadása ellen senki nem tudott válaszolni, és a háromszoros bajnok újabb etapsikerével ismét a mezőny élére állt. Van der Poel itt közel másfél percet kapott.

A nyolcadik és kilencedik szakasz sík terepen zajlott, de így sem volt hiány a drámából. Saint-Méen-le-Grand és Laval között Jonathan Milan könyörtelenül hozta a sprinterek papírformáját, majd másnap Châteauroux-ban Tim Merlier nyerte a hajrát, miután Van der Poel hősies, egész napos szökése az utolsó 800 méteren belül ért véget. Ezek a napok nem rengették meg az összetett sorrendet, Pogacar magabiztosan viselte a sárga trikót.

Aztán jött a tizedik szakasz és a Bastille-napi hegyi befutó, ahol minden megváltozott. A mezőny idei első igazi hegyi próbája a Puy de Sancy csúcsán zárult, és nemcsak a szakaszgyőztes Simon Yates, hanem Ben Healy is ünnepelhetett. Az ír bringás a szökésből célba érve elvette Pogacartól a sárga trikót, és ezzel az összetett élére állt – 29 másodperces előnnyel. Pogacar ugyan a rivális Jonas Vingegaard-dal együtt megpróbált faragni a hátrányon, de ezúttal nem tudta megőrizni vezetését.

11. szakasz – Abrahamsen hosszú szökése Toulouse környékén
A pihenőnap utáni 156,8 kilométeres etap Toulouse-ból indult, 1750 méter szintemelkedéssel. Már a rajttól komoly harc alakult ki a szökésért: előbb három, majd öt fő került elölre, később újabb versenyzők csatlakoztak. Az összetett esélyesek csoportja nem diktált nagy tempót, így az elmenés élete esélyt kapott. Az utolsó, 12%-os átlagmeredekségű emelkedő után Jonas Abrahamsen és Mauro Schmid haladt elöl. A norvég versenyző, aki 155 kilométert töltött szökésben, a befutó előtti métereken bújt ki Schmid mögül, és nyert. Mathieu van der Poel 7 másodperc hátránnyal harmadikként zárt. A sárga trikós Ben Healy csoportja több mint három perccel később érkezett, benne a bukásból felálló Pogačarral, Vingegaarddal és Evenepoellel.

12. szakasz – Pogačar erődemonstrációja a Hautacamon
Az Auch és a legendás Hautacam közötti 180,6 kilométer 3850 méternyi szintemelkedéssel az idei Tour első igazán komoly magashegyi befutóját hozta. Már a Col du Souloron nagy tempóban dolgozott a Visma-Lease a Bike, leszakítva Evenepoelt, Healy-t és számos riválist. A záró emelkedőn Bruno Armirail indult legelölről, ám Pogačar csapata tökéletesen vezette fel a támadást: előbb Vingegaard maradt az egyetlen rivális, majd a szlovén világbajnok saját ritmusban leszakította, és végül 2 perc 10 másodpercet vert a dánra. Harmadik Lipowitz lett, 2:23 perces hátránnyal. Pogačar ezzel harmadszor vette át idén a sárga trikót, és már több mint három és fél perccel vezetett összetettben.

13. szakasz – Hegyi időfutam Peyragudes-ra
A Loudenvielle–Peyragudes közötti 10,9 kilométeres, 650 méter szintkülönbségű hegyi egyéni időfutam igazi erőmérő volt. Az első mérőponton már Pogačar vezetett Evenepoel és Vingegaard előtt. A szlovén tovább növelte előnyét a második szektorban, majd a célig magabiztosan őrizte a tempót: 23 perc alatt teljesítette a távot, 36 másodperccel megelőzve Vingegaardot, és 1:20 perccel Roglicot. Evenepoel technikai gondokkal küzdött, és csak 12. lett. Az összetettben Pogačar előnye 4 perc fölé nőtt, a dobogó harmadik fokáért Evenepoel és Lipowitz között csupán hat másodperc maradt.

14. szakasz – Arensman pályafutása első Tour-szakaszsikerét aratta
A Pau és Luchon-Superbagneres közötti 182,6 kilométer és 4950 méter szintemelkedés igazi klasszikus pireneusi nap volt. Már a legendás Tourmalet-en leszakadt Evenepoel, aki végül feladta a versenyt. A szökésből Thymen Arensman támadott a legjobbkor, és 36 kilométeres szóló után ért elsőként a hegytetőre. Pogačar és Vingegaard együtt üldözte, de már nem érték utol; a szlovén a második helyért megnyert sprinttel, a jóváírásokkal együtt 6 másodperccel növelte előnyét. Lipowitz feljött az összetett harmadik helyére, Pogačar pedig 4:13 perces fórt mondhatott magáénak.

15. szakasz – Wellens teljessé teszi Grand Tour-gyűjteményét
A Muret–Carcassonne közötti 169,3 kilométer és 2400 méter szintemelkedés kevésbé hegyi, inkább taktikailag mozgalmas szakaszt hozott. Egy körforgalomban történt bukás szétszakította a mezőnyt, Vingegaard, Lipowitz, Martinez és Milan is hátrakerült, ám Pogačarék bevárták őket. A szökés engedélyt kapott, és Tim Wellens 43,5 kilométerrel a cél előtt indítva magabiztosan nyerte meg a szakaszt, ezzel a Giro és a Vuelta után a Touron is etapsikert aratva. A főmezőny több mint hat perccel később érkezett, így az összetett állás változatlan maradt.

A 16. szakasz, amely a Mont Ventoux csúcsára vezetett, igazi próbája volt a fizikai és mentális erőnek. Valentin Paret-Peintre, a fiatal francia tehetség, a hegyi befutó utolsó, kegyetlen sprintjében megelőzte a tapasztaltabb ellenfeleket, mint Ben Healy és Santiago Buitrago, és ezzel megajándékozta a hazai közönséget egy felejthetetlen győzelemmel. Pogacar támadásokkal próbálta növelni előnyét, miközben Jonas Vingegaard kíméletlenül üldözte.

A 17. szakaszon, Bollene és Valence között, már a gyorsabb, síkabb terep dominált, de az időjárás itt sem volt kegyes. Az eső és a csúszós aszfalt veszélyes helyzeteket teremtett, a mezőnyben több bukás is előfordult, melyekből legjobban az olasz sprinter, Jonathan Milan jött ki, így szerezte meg újabb szakasz győzelmét. A sárga trikós Pogacar megőrizte vezető pozícióját.

A királyetap, a 18. szakasz, Vif és Courchevel között már valódi pokoli kihívást jelentett a versenyzők számára. Közel 5500 méter szintemelkedést tartalmazott a Col de la Loze, a befutót pedig rossz látási viszonyok és heves jégeső nehezítette méginkább. A szakaszt az ausztrál Ben O’Connor mesterien leküzdötte, megszerezve újabb győzelmét. Pogacar újra megvillantotta klasszisát: segítőinek hála egy szélsebes támadással még jobban ellépett Vingegaardtól.

A 19. szakasz a szarvasmarhákat elért vírus miatt rövidített útvonalon zajlott, Albertville és La Plagne között. Bár a szakasz rövidebb volt, az időjárás itt sem engedett lazítani: az eső és a meredek emelkedők ismét komoly kihívás elé állították a mezőnyt. A holland Thymen Arensman itt is bizonyította, hogy a hegyi specialisták közé tartozik, miközben Pogacar megőrizte előnyét, bár Vingegaard időt faragott a hátrányából.

Az utolsó előtti, 20. szakasz ismét dombos terepen zajlott, a csúszós utakon többen is buktak, a nagy nehezen kialakult szökevény csoportból végül az ausztrál Kaden Groves, egy emlékezetes szóló támadással szerezte meg a győzelmet. Közben Pogacar nyugodtan, de határozottan tartotta a vezetést, megőrizve esélyeit a végső diadalra. A több esés és küzdelem ellenére a szlovén világbajnok higgadtsága és kitartása vitathatatlanul a legjobb formában lévő versenyzővé tette őt. 

A Tour de France mindig különleges záróetappal búcsúztatja a mezőnyt Párizs szívében, a Champs-Élysées ikonikus sugárútján. Idén sem volt kivétel, ám a megszokott sík, egyenes befutó előtt egy izgalmas csavarral – háromszori Montmartre-emelkedővel – tették próbára a versenyzőket, mielőtt a végső hajrát futották volna a francia főváros utcáin. A 132,3 kilométeres etap a Mantes-la-Ville-ből indult, majd a klasszikus párizsi körpályára érkezve az eső fenyegetése miatt a szervezők úgy döntöttek, hogy az időeredményeket 50,3 kilométerrel a céltól állapítják meg.

Amikor a tempó fokozódni kezdett, Pogacar vezette a mezőnyt az impozáns Versailles-i Kastély és a Louvre épületei alatt, miközben a francia légierő vadászgépei a trikolór színeiben festették az eget, megadva a záróünnepély fényét.

A hagyományos sík körpályán megindultak a támadások, a szakasz versenye tulajdonképpen az olimpiai Montmartre háromszori megmászásával vette igazán kezdetét. Ez a 1,1 kilométeres, 5,9 százalékos meredekségű emelkedő, macskaköves, szűk utcáival igazi kihívást jelentett. Pogacar már az első körben, az élmezőnnyel tekerve jelezte, hogy itt sem hajlandó engedni a vezető pozícióból. Az utolsó két körre megérkezett eső pedig még inkább próbára tette a mezőnyt, és a szlovén nagy tempója lassan feldarabolta a bolyt: a végjátékban már csak hatan maradtak elöl.

Ebben a szűk elit csoportban két Visma-Lease a Bike versenyző, köztük a többszörös szakaszgyőztes Wout van Aert váltottak támadásokat, hogy fárasszák Pogacart. A szlovén azonban hihetetlen erővel válaszolt, és a Montmartre utolsó emelkedőjén már csak egyetlen rivális volt mellette. De végül éppen Van Aert bizonyult a legerősebbnek: egy váratlan, gyors szólóval távolodni tudott mindenkitől, és magabiztosan, tíz másodperces előnnyel nyerte meg az utolsó szakaszt.

A szlovén világklasszis azonban nem szomorkodott: pályafutása negyedik Tour de France összetett győzelmét ünnepelhette. Összetett győzelmével együtt megszerezte a hegyi pontverseny megnyeréséért járó pöttyös trikót is.

A dobogó második fokán a dán Jonas Vingegaard végzett, ezzel a két kerékpáros sorozatban ötödik alkalommal osztotta el egymás között a legjobb két helyet.

A legjobb fiatalnak járó fehér trikó a német Florian Lipowitzot illette, aki az összetett harmadik helyét is megszerezte.

A pontverseny zöld trikóját az olasz Jonathan Milan nyerte, aki a három hét során sokszor megmutatta sprintjeinek hihetetlen erejét.

Az idei Tour zárónapja méltó lezárása volt egy emlékezetes, drámai, versenyzők és nézők számára egyaránt felejthetetlen három hetes megmérettetésnek.

A 2025-ös Tour a szlovén fölényéről szólt, de a hegyeken és síkon is látott színvonalas csaták sokáig emlékezetesek maradnak.