Giro d’Italia országúti kerékpárverseny összefoglaló 2025

A 2025‑ös Giro d’Italia elképesztő drámai fordulatokkal, változatos versenyzéssel és taktikai csatákkal kápráztatott el minket. A mezőny, mely 184 főből állt és összesen 52 350 méternyi szintemelkedéssel nézett szembe három hét alatt, és már az elején kemény próbatétel alá került Albániában. Most pedig lássuk, milyen izgalmakat rejtett magában!

A nagy rajt – Albánia, 1–3. szakasz

1. szakasz (Durrës–Tirana, 160 km)
A mezőny Olaszországon kívüli startja egy tempós sík befutóval indult – néhány hullámzó szakasz és Landa komoly bukása tarkították a versenyt, végül Pedersen (Lidl Trek) vette át a rózsaszín trikót.

2. szakasz (időfutam, Tirana, 13,7 km)
Egy szűk, technikás időfutam következett, ahol a 21 éves Joshua Tarling (Ineos) nyert. Második lett Primož Roglič, aki átvette a vezetést az összetettben, Pedersent egyetlen másodperccel megelőzve.

3. szakasz (Vlora kör – 160 km)
Két emelkedővel tarkított etap, amin Tarling is szerepelt a szökésben, ám a villámgyors mezőnyhajrában ismét Pedersen nyert, vissza szerezve ezzel a rózsaszín trikót. A versenyzőket kétszer is állatok lepték meg, előbb egy kecske rohant át az úton, kis híján fellökve az egyik kerékpárost, majd egy kutya okozott riadalmat. 🙂

4. szakasz (Alberobello–Lecce, 189 km)

Francisco Munoz egyedül indult szökésnek, de a sprinterek végig kontroll alatt tartották, legnagyobb előnye is mindössze 4 perc 30 mp volt. A szakaszt végül Casper van Uden (Picnic‑PostNL) nyert, az összetettben nem történt változás

5. szakasz (Ceglie Messapica–Matera, 151 km)

Szintén síkabb szakasz, mindössze egy 4. kategóriás emelkedővel, a 3 fős szökés sem tudott messze leszakadni – végül Pedersen a mezőnyhajrával harmadik győzelmét aratta az idei Giro-n, növelve első helyes előnyét az összetettben.

6. szakasz (Potenza–Napoli, 227 km)

Ez már emelkedőkkel és zivataros idővel tarkított hosszú etap lett. A verseny végefelé a csúszós útnak köszönhetően történt egy nagyobb bukás, mely többek között Pedersent is érintette, Hindley pedig olyan súlyos sérüléseket szerzett, hogy le kelett mondania a továbbhaladásról. A versenyt neutralizálták, és a végső sprintet is időjóváírás nélkül nyerte  Kaden Groves (Alpecin), az összetett élén továbbra is Pedersen állt.

7. szakasz (Castel di Sangro–Tagliacozzo, 168 km)

Az első igazi hegyi befutó megmozgatta a mezőnyt. A spanyol Juan Ayusot (UAE‑Emirates) senki nem tudta utolérni, így a 7. szakaszt ő nyerte. Az összetettben Roglič visszaszerezte a rózsaszín trikót.

8. szakasz (Giulianova–Castelraimondo, 197 km)

Négy hegy – egy 4., két 3. illetve, egy 1. kategóriás – és 3800 m szintemelkedés várta a versenyzőket. A szökevénycsoportot és a mezőnyt is darabjaira törte fel a nehéz terep. Végül az olimpián bronzérmet szerző Lucas Plapp (Jayco AlUla) lejtmenetben leszakította a többieket és később is jó tempót diktálva állhatott a dobogó tetejére, míg az esélyesek közül Roglič komoly hátrányba került, amivel Diego Ulissi lépett előre és vette át az összetett vezetését.

9. szakasz (Gubbio–Siena, 181 km)

A vasárnapi szakasz útvonala a legendás Strade Bianche-t idézte. A murvás részekkel és szintkülönbségekkel tarkított útvonal Siena híres főterén ért véget, Wout van Aert győzelmével. Az összetett élére a második helyen érkező Isaac del Toro (UAE) állt, több mint egy perc előnnyel.

10. szakasz (Lucca – Pisa, 28,6 km, egyéni időfutam)

Az időfutamok mindig kulcsszerepet játszanak a háromhetesek forgatókönyvében, és ezúttal sem volt másképp. A sík, gyors pályán a korán induló specialisták még száraz aszfalton tekertek, míg az összetett menők egyre erősebb esőben küzdöttek az elemekkel. A holland Daan Hoole remek formát mutatva 32:30-as idővel nyerte a szakaszt, megszerezve karrierje második profi győzelmét.

A szlovén Primoz Roglic, bár a pályabejárás során bukott, ez nem akadályozta meg abban, hogy remek időt fusson, mellyel az ötödik helyre ugrott előre összetettben. A rózsaszín trikós Isaac del Toro megőrizte vezető helyét, de előnye csökkent a mögötte sorakozókhoz képest.

11. szakasz (Viareggio – Castelnovo ne’ Monti, 186 km, hegyi befutó)

A komoly hegyi teszt a második héten Richard Carapaz diadalát hozta. A 2019-es győztes ecuadori a végső emelkedőn indított támadással megszerezte a szakaszgyőzelmet, és az összetett hatodik helyére lépett elő. Isaac del Toro megint bizonyította tehetségét: másodikként ért célba, és megőrizte az összetett vezetést.

12. szakasz (Modena – Viadana, 172 km, sík)

A sprinterek napja következett, és a Visma-Lease a Bike kiválóan kontrollálta az etapot. A holland Olav Kooij tökéletes felvezetést kapott, és megszerezte második Giro-szakaszgyőzelmét, egyúttal pályafutása 40. profi sikerét. Del Toro egy részhajránál begyűjtött időjóváírásnak köszönhetően két másodperccel növelte előnyét összetettben.

13. szakasz (Rovigo – Vicenza, 180 km, rövid emelkedős befutó)

Mads Pedersen idénybeli negyedik szakaszgyőzelmét aratta egy olyan napon, ahol a sprintereknek is négy darab 4. kategóriás emelkedőkön kellett átvágniuk. A ciklámen trikós dán tökéletesen időzítette hajráját, 200 méterrel a cél előtt megindulva bizonyította, hogy az emelkedős befutók is fekszenek neki. Del Toro ezúttal is figyelmesen versenyzett: harmadikként ért célba, és tovább nyújtotta előnyét.

14. szakasz (Treviso – Nova Gorica, 195 km, technikás, esős)

A hétvége első napja drámával indult: a cél előtt 23 kilométerrel egy útszűkületnél történt bukás jelentősen átrendezte a mezőnyt. Több nagy név – köztük Primoz Roglic, Giulio Ciccone és Mads Pedersen – került földre. Ciccone számára a Giro véget is ért. A bukás után szétszakadt a mezőny, az élmenők közül csak Del Toro, Carapaz és Simon Yates maradtak elöl.

A dán Kasper Asgreen kihasználta a zűrzavart, és egy merész szökésből megszerezte pályafutása első Giro-szakaszgyőzelmét. 

15. szakasz (Fiume Veneto – Asiago, 219 km, hegyi befutó)

A második hét méltó zárásaként Carlos Verona karrierje egyik legnagyobb sikerét aratta. A másodvonalas hegyi segítőből főszereplővé előlépő spanyol a Dorira vezető emelkedőn szökött meg, és közel fél perces előnyt őrzött meg a célig.

A rózsaszín trikósok csoportja viszonylag együtt maradt, így Isaac del Toro továbbra is vezeti az összetettet – immár több mint másfél perc előnnyel. A verseny harmadik hetébe lépve a mexikói tehetség magabiztosan nézett a legnagyobb hegyi kihívások elé.

16. szakasz (Piazzola sul Brenta – San Valentino, 203 km, hegyi befutó)

A harmadik hét első kemény csapása nemcsak a lábakat, hanem az összetett sorrendet is alaposan átrendezte. Az olasz Christian Scaroni révén hazai siker született, miután csapattársával, Lorenzo Fortunatóval együtt végigvitte a nap szökését, majd kéz a kézben hajtottak át a célvonalon.

Az igazi dráma azonban a favoritok között zajlott: Primož Roglič egy újabb bukás után feladta a versenyt, Juan Ayuso pedig a fő hegyen teljesen elkészült, és majd negyedórás hátránnyal ért célba. Elől Carapaz robbantott a San Valentinóra vezető hosszú kaptatón és a kolumbiai lendülete újra megrengette a rózsaszín trikót viselő Isaac del Toro pozícióját. A mexikói végül a 13. helyen ért célba, így összetettbeli előnye jelentősen csökkent: már csak 26 másodperc Simon Yates és 31 Carapaz előtt.

17. szakasz (San Michele all’Adige – Bormio, 155 km, hegyi szakasz)

A Mortirolo említésére mindig összerezzen a mezőny, de Del Toro nem hátrált meg: a fiatal mexikói kivárta a legjobb pillanatot, és a céltól két kilométerre robbantott. A nap folyamán Carapaz szinte végig agresszíven versenyzett, többször próbálkozott, de a lejtmenetben utolérték őt az üldözők.

Del Toro ezúttal nem hibázott: Bardet-t és Carapazt is lehajrázta, így újabb szakaszgyőzelmet szerzett, és valamelyest visszaépítette az előnyét az összetettben. A 21 éves kerekes megmutatta, hogy képes kontrollálni a versenyt, és még mindig nála van a rózsaszín trikó.

18. szakasz (Morbegno – Cesano Maderno, 144 km, sprint szakasz)

A hegyek után fellélegezhetett a mezőny – legalábbis az összetett esélyesei. A napot a szökevények vitték el, és végül a német Nico Denz bizonyult a legerősebbnek, aki szólóban nyerte meg a szakaszt. Az élmenők csoportja ezúttal nem mutatott aktivitást, nagyjából 14 perccel a győztes után érkeztek meg, “rápihentek” a következő nap kihívásaira.

19. szakasz (Biella – Champoluc, 166 km, hegyi befutó)

Egy újabb szökés, egy újabb hős: a francia Nicolas Prodhomme karrierje legnagyobb győzelmét aratta, miután a nap szökéséből indulva 28 kilométeren át egyedül tartotta magát az üldöző favoritokkal szemben.

Del Toro és Carapaz ezúttal együtt mozdultak, bár a tempójuk jó volt, nem tudták utolérni a Decathlon AG2R versenyzőjét. A második helyen befutó mexikói így újabb jóváírásokat gyűjtött, és két másodpercet adott Carapaznak. A rózsaszín trikó még mindig az övé volt, de Yates egyre veszélyesebbnek tűnt.

20. szakasz (Verres – Sestriere, 205 km, hegyi befutó)

A Giro d’Italia utolsó hegyi szakasza igazi klasszikussá vált: brutális emelkedők, taktikai sakkjátszma és drámai fordulat.

Simon Yates a szakasz első felében még némileg lemaradt Del Toro-ról és Carapazról, de a legendás Finestre-emelkedőn begyújtotta a rakétákat: előbb utolérte, majd lehagyta Del Torót és Carapazt, és miközben ők nem tudtak dűlőre jutni a „munkamegosztást” illetően, Yates tovább növelte előnyét.

Az etapot végül két szökevény, Chris Harper és Alessandro Verre nyerte meg, de a fő attrakció Yates közel négy perces előnye volt közvetlen riválisaival szemben. Ezzel gyakorlatilag bebiztosította az utolsó előtti szakaszon, hogy a 2025-ös Giro d’Italia-t bizony ő fogja megnyerni.

Simon Yates bravúros támadása a Finestre-n teljesítménye csúcspontja volt, rekordidőben (59:23) teljesítette a szakasz utolsó emelkedőjét. Az eredmény után Yates könnyek között élte át győzelmét, amely számára személyes megváltás volt: 2018-ban rózsaszín trikóban érkezett ugyanerre a hegyre, de teljesen összeomlott, és végül csak a 21. lett összetettben. Egy olyan emelkedőn fordította meg a versenyt, amely korábban traumatizálta – ezzel szimbolikus bosszút állt személyes krízise helyszínén.

21. szakasz (Róma – Róma, 143 km, sík szakasz)

A záróetap ezúttal is a sprintereké volt. Az ünnepi hangulatot egy megható pillanat színesítette: a mezőny áthaladt a Vatikánon, ahol XIV. Leó pápa megáldotta a versenyzőket. Ezután a mezőny lassan gurult át Róma utcáin, ünnepelve, fotózkodva, majd a véghajrá következett, ahol a holland Olav Kooij remek felvezetést követően megszerezte a győzelmet.

A rózsaszín trikó viselője pedig végig mosolyogta az utolsó métereket – Simon Yates 2018-as Vuelta-győzelme után második háromhetesét is megnyerte, méghozzá bravúros fordítással.

A 2025-ös Giro d’Italia összetett végeredménye (Top 5):
1. Simon Yates (brit, Visma-Lease a Bike)
2. Isaac Del Toro (mexikói, UAE Team Emirates)
3. Richard Carapaz (ecuadori, EF Education-EasyPost)
4. Derek Gee (kanadai, Israel-Premier Tech)
5. Giulio Pellizzari (olasz, Red Bull-BORA-hansgrohe)

A 108. Giro d’Italia nemcsak a lenyűgöző hegyek és heroikus szakaszok körversenye volt, hanem egy generációváltás lenyomata is. A 21 éves Isaac Del Toro három héten át viselte a rózsaszín trikót, páratlan bátorsággal harcolva a rutinos oroszlánokkal. Bár az utolsó hegyi napon Simon Yates túljárt az eszén, a mexikói tehetség bebizonyította, hogy nem véletlenül tartják a sportág egyik legnagyobb jövőbeli alakjának.

Yates második háromhetes győzelmét ünnepelhette, miközben Carapaz ismét megmutatta, miért számolnak vele minden Grand Touron. A sprinterek közt Olav Kooij újra nyert, a hegyi pontversenyt pedig az olasz Fortunato hozta el.

A verseny tehát lezárult: egy korszak vége és egy új kezdete határozta meg ezt a Girót. Egy valami viszont örök marad – a Giro d’Italia varázsa, amely évről évre megmutatja, mire képes az emberi test és lélek, ha hegyeken, szélviharokon, bukásokon át egyetlen cél vezérli: elsőként átlépni a célt.

Arrivederci, Giro – jövőre újra találkozunk.